fotofabrik

hát elkelt ez a lomha jószág is, életképes a külföldi üzleti modell! na azért annyira nem, mint ahogy azt sokan mások képzelik, de ez legyen az ő gondjuk. mert az szerintem elég satnya elképzelés, hogy ha valami angol nyelvterületeken (mondjuk úgy, hogy az egész világon) sikeres, eladható, akkor az itt is az lesz. hahó! Magyarország semmilyen szempontból nem összehasonlítható piac a világ többi részével. csak két apró példát említenék: a magyar nyelv használóinak száma, valamint az internet-penetráció mértéke sem áll azon a szinten, hogy megélne ugyanabból a valamiből rögtön három is. és ez nem is kimondottan az iwiw-re vonatkozik, hiszen a magyar ember okos ember lévén szeretne a legkevesebb munkával a lehető legtöbb pénzt keresni. így lehet nekünk kitudjahány blogszolgáltatónk, linkgyűjtőnk, ésatöbbi. szerintem a magyar whoiswho meccs már le van fújva. (ne legyen igazam)

de nem is ez az érdekes, hanem (talán pont országunk kicsinysége miatt) azt figyelgettem, miként szövi be hétköznapjainkat a szociális háló. sétálok az utcán és hallom, amint fiatalok (köztük egy ismerősöm) arról beszélgetnek, hogy az egyik név alapján ismeri a másikat, de mivel nem volt fényképe, nem tudta hova rakni. meg nézegetem a -tradicionálisan, ám egyre igénytelenebbül- kirakatokba helyezett tablókat, és sorra köszön vissza a hazai web2.0 legfiatalabb bázisa, az éppen most érettségizők tucatnyi, már az iwiwen unásig látott fotói. szinte minden osztályból legalább négy. (talán érdekes: leginkább nő) de volt olyan, akivel egy szolid borozgatás közben összefutva -némi éllel- megköszönte, hogy az ismerősöm lehet. meg, aki hirtelen nem tudta, hogy ki vagyok, de rájött: csakis én lehetek. meg azok az emberek, akiket a kezdetekkor -ne tagadd, te is ezt csináltad- lelkesen bejelöltem, noha azért annyira mégsem ismerem, de kezdeményezőként illik az utcán is előre köszönnöm :)

érdekesnek tartom, miként válik ily módon hétköznapjaink részévé a webkettő, a szociális miújság. néha eszembe jut, vajon mennyire néznének hülyének, ha egy potenciális ismerőshöz odarohannék az utcán, jól hátbabökném, mintegy ismerősnek jelölve ezzel a rituáléval. mert valljuk be, igencsak pótcselekvés szagú ez a kikicsoda?, hiszen egy olyan, offline mindig is létező cselekményt szimulál a weben, amire egyébként semmi szükségünk nem lenne, de interneten játszva ez is olyan érdekes.

update: így jár, aki jóideig nem olvassa angelday-t, az ő postjában, illetve a kommentek közt is találni olyan mókás mondatokat, mint pl.: "partyn: “szia, az iwiwen láttalak, bejelölhetlek?!”