ami csak azért jutott eszembe, mert viszonylag sűrűn látogatom Sperla Ervin fotóblogját, hogy tanuljak, apró csodákat lássak, vagy csak egyszerűen gyönyörködjek. de ugyanitt meg kell említenem eszpee-t is, hiszen ha nem is lehet (és nem is kell) összehasonlítani a képeket, egy valamit mégis közösnek érzek kettejükben. gyorsan hozzáteszem, jónéhány fotóst lehente itt még felsorolni, amit szerény ismereteim és néminemű elfogultságom nem tesz most lehetővé.

nem ismerem ses és eszpee hátterét, semmit nem tudok róluk, csak a képeiket ismerem. elképzelhető, hogy tudatlan vagyok és havi rendszerességgel fotóznak a férfimagazinokba, ezzel keresve kenyerüket. felteszem, mindez nem igaz. képeik alapján lelkes, a fotózást nem kötelességnek, hanem kedves elfoglaltságnak tartó embereknek gondolom őket. mert valahogy a képeik ezt sugallják. valahogy ahhoz tudnám hasonlítani mindezt, amikor a kisgyermek felhőtlenül játszik, tapasztal, kísérletezik, ismerkedik az őt körülvevő világgal.

mégsem naiv, a legkevésbé sem tudatos képeket láthatunk, (még ha az valakinek úgy is tűnne) hanem világunk nagyon is létező részleteinek képi megörökítését, amiket legtöbbször észre sem veszünk. tudom, a leírtak közhelyesnek hangzanak, mégis azt gondolom, valahol itt keresendő a fotó -egyik- fontos szerepe. megmutatni azt, amiről csak hisszük, hogy már eléggé ismerjük, pedig nem.

azt hiszem, kettejük képeinek ereje abban a szabadságban rejlik, amit gyűjtőnéven amtőr fotónak nevezünk, közben ez a kifejezés teljességgel pontatlan, még akkor is, ha annak pejoratív mivoltától el is tekintünk.

habár későn jegyzem meg, a Budapesti Fotóbloggerek kiállítást szerveztek képeikből, ami valahogy szintén kevéssé összeegyeztethető a címben taglalt jelzővel. vagy igen. de őszintén: nem mindegy?