már megint olyanról beszélek, amit nem is tapasztaltam, hiszen az első generáció vagyok, akinek már nem került a nyakára a piros nyakkendő. szerencsére nem is erről akarok írni.

van ugye Tóth Benedek fejlesztése. tapsi-tapsi, mindenki boldog. ezzel eddig semmi baj, én is boldog vagyok. Doransky Úrhoz, öö Úrban (appicsába) Úrnál nem is szándékoztam reagálni, mert ugye mi jó barátok vagyunk, ám beleolvastam a Konrád-féle blog ide vonatkozó kommentjeibe, és lám: korántsem olyan felhőtlen az öröm, mint azt a web2 szent gráljának hordozói hinni vélik. hogy, hogy nem, már odáig vetemednek, hogy üzleti modellt gondolnak az egyszerű script mögé, de legalábbis úgy tűnik, az AdSense futtatása célszerű lenne - ezeket a hallucinációkat viszont a kommentezők próbálják jó clear guide módjára csillapítani.

itt kezdődik a baj. mert ugye az innováció, az úttörés az nem csupán dicsfénnyel jár, sőt. az egy igenis makacs valami. mert hát hiába gondolnám én úgy, hogy holnaptól kezdve egy hét hatnapos, igen sok vér és veríték kellene ahhoz, hogy én ezt bárkivel elhitessem. az van, hogy a webkettőt (de most tényleg: találkozott már vele valaki?) a mai napig az egekbe emelő bloggerek nem számoltak azzal, hogy nem mindenki fogja osztani földtől elrugaszkodott véleményeiket, üzleti modellekről alkotott tévhiteiket, és ez fáj.

igen, a webkettes szőlő az savanyú. nagyon.