fotofabrik

Ne dokumentáld, inkább ünnepeld a pillanatot, hirdeti Becca Bland, akiről amúgy furcsamód nem sok mindent találni a hálón. mindenesetre nekem nem lesz problémám mindezzel, jóideje folyamatosan csak az elszalasztott pillanatokat vagyok kénytelen "ünnepelni"

tehát ne tessék elfelejteni otthonhagyni a gépeket 2006. július 17-én!

szolgálati közleményt olvashattak.

A Novartis Hungária Látványos Tudomány címmel fotópályázatot hirdet hazai biológiai kutatók, kutatóorvosok, orvosi és egészségügyi szakdolgozók, orvostanhallgatók és biológus hallgatók, illetve fotósok és grafikusok részére. Jelentkezni június 26. és szemptember 30. között lehet.

A pályázatot három kategóriában hirdetik meg:

• A Tudomány képei
• Emberközelben
• A Tudomány és Művészet

A részletes pályázati kiírást itt letöltheti. Letöltés (PDF 859 kB)

A pályázatra beérkező műveket egy öttagú szakmai zsűri bírálja el.

Az idén november 13. és december 3. között a Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő kiállításon a magyar szakemberek és művészek nyertes alkotásai mellett látható lesz egy válogatás a tavalyi nagy-britanniai díjnyertes képekből is, amelyek a Novartis nemzetközi vándorkiállítása keretében jutnak el hozzánk. A vándorkiállítást Brüsszel, Barcelona, Nürnberg és Bázel után láthatják Budapesten az érdeklődők.

via www.latvanyostudomany.hu

amint azt a szemfüles olvasó észrevehette, a blog kezd kissé átalakulni. sajnos a motor adta szűkös lehetőségek (valkamint a blog, mint formátum) miatt az eredeti tervemet nem tudom megvalósítani, miszerint havi rendszerességű, amolyan matula-féle arculatot kap ez az egész.

közben azon gondolkodám, hogy aki rendszeresen blogol, az nagyon ráérős lehet. a napi 10 órányi meló plusz két órányi buszozás után már gépre se nézek szívesen, nemhogy színvonalas írásokat produkáljak, 'szameg. pedig tervben van, hogy írok a mac-ekről, amiktől végülis csak nem vagyok annyira eldőlve, mint korábban, bemutatom majd néhány képpel, mivel is töltöm napjaim jelentős részét, van néhány összeesküvés-elméletem, amit mindenképp meg akarok osztani veletek, valamint kiadós mém-gyűjteményem, amit semmiképpen nem fogok kihagyni!

tessék a jobb oldali hasábból csemegézni, igazi handpicked (többnyire) fotós gyöngyszemeket igyekszek válogatni!

mélyentisztelt többszázezres olvasó/kommentezőtáborom, kedves blogom!

a háború nehéz és kimerítő, a lövészárok hideg és nyirkos, szeretnék már otthon lenni. bár az ellenség egész jófej, azért szeretnék már mihamarabb otthon lenni.

nasszóval: igen, melózom. apait-anyait. sokrétű, izgalmas. blogolni pedig nem lehet fáradtan, pedig mit nem adnék egy bárhonnanblogoló telefonért, egy ahhoz tartozó netelőfizetésért, miazmásért. sok-sok mondanivalóm lenne, de ezek többségét az enyészet míves oltárán vagyok kénytelen feláldozni. egyszerűen nem tudok egyszerre n+blog dologra figyelni. majd, apránként.

most kellene azt mondanom: függöny. de nem teszem.

mert ki ne találná ki elsőre, hogy miről is van itt szó? egyáltalán nem akartam a tegnapi hoax-ról írni, egyrészt megtették ezt elegen mások, másrészt olyannyira primitív egy valami, hogy szót sem érdemel. ám az oroszok már a spájzban vannak - úgy tűnik, egy jódeig együtt kell élnünk ezekkel a kamu levelekkel.

a mai hoax (ha egyáltalán nem kamu a komment maga) ismét csak azt bizonyítja, hogy  tízmillió erőspista országa vagyunk, akik  húdemegtudják mondani a magukét, ha nem tetszik valami, persze mellőzve minden intelligenciát, lényeg, hogy kibakjunk azzal, aki nem szimpatikus nekünk. kellemetlenebb Kovács Kinga felvetése, miszerint visszaélnek az adatokkal, amit szintén nem nagyon hiszek, illetve ez már nem illik a T-frusztrált felhasználók bosszúhadjáratába. erős a gyanú, hogy nem a felhasználók keseredtek el ennyire, hanem a konkurencia szeretné meglovagolni -mi több- szítani az iwiw elleni indulatokat.

egyébiránt volt már példa két hazai konkurens lapon regisztrált felhasználó jelszavával való visszaéléssel, ám aki edződött már az interneten pár évet, hülye lenne ugyanazt a jelszót megadni két különböző szolgáltatónál.

mindenesetre én maradok a seggemen, ez kb. olyan gyorsan el fog ülni, mint anno az index-fórum szabályzatának változásakor kialakult hype.

némi erőlködés után sikerült eltalálnom a blog/linkteres akkountom jelszavát, gondoltam gőrcső alá veszem az első belépésem óta történt fejlesztéseket, változásokat. nem áll szándékomban fikázni, ha mégis úgy tűnne, én kérek elnézést!

a blogter túl sokat nem változott, a tetszetős, ám helyenként kissé kusza felületen kívül iszonyatos fejlesztéseknek nyoma sincs. az általam már korábban is feszegetett rémronda URL-struktúrán túl nagyon zavaró a rendszer sebessége lassúsága. ennek biztos megvannak az okai, de akárhogy is: a net, egy lap többek közt a sebességről szól. lehet akármilyen számomra releváns tartalom a google által első helyen dobott lapon, ha egyszer nincs türelmem kivárni annak be/letöltődését. jó, természetesen a blogter még nem tart itt, hiszen

alig találni érdekfeszítő olvasmányokat

nyomkodom a bloggerre hajazó felső sávban található "következő blog" gombocskát, és egyszerűen nem találok olvasnivalót. (így nehezen lesz ennél lassabb a rendszer) furcsa ez azért, mert az induláskor önmagát az (online) sajtótermékek kiegészítőjeként, mondhatni konkurenciájaként pozicionáló blogter a minőségi tartalmakat hangsúlyozta, szerintük igenis életképes, -mi több, üzletileg jövedelmező- lehet a termékük, ám azt figyelmen kívül hagyták (vagy nem), hogy ehhez kellenek azok a bizonyos minőségi tartalmak (mt) is.

kissé belterjesnek tűnik

az egész blogter rendszer, ami persze nem azt jelenti, hogy egy ember napi 28 órában gépelné a bejegyzéseket különböző nickeken, de az nyilvánvaló, hogy a mt-k jelentős része néhány blogger, celebritás billentyűzetéből ered. nem térnék ki különösebben a szponzorblogokra, ezek olyanok, amilyenek. kissé erőltetettek, erőtlenek. erős kivétel ez alól sesék világpolgár blogja, mely rendkívül élvezetes tud lenni - már akinek van felesleges pénze utazni.

visszatérve a silány ovasmányokra, mindenki maga is kipróbálhatja, ha a blograndomizátor segítségével kattogtat a blogokon, egyszerűen a blogter tele van idle felhasználókkal (mint én is), akik megírták a maguk kis egyszeri bejegyzésüket, majd szépen tovább is álltak, szarnak az egészbe. a legkevesebb, hogy ezeket kivenném a jelenleg (vélhetően) teljesen random rendszerből, de legalábbis valami egyszerű feltétellel szűrném a véletlenül felbukkanó blogok megjelenését, hiszen ennél rosszabb reklámja nem is lehetne a blogternek.

update: a manuális szelekció is jól mutatja a belterjességet, doransky Díjnyertes plakátok bejegyzésére éppen csak 3 link mutat a Blogszemle rovatban, az egyik így néz ki: doransky szerint (doransky ajánlására) lol.

kipróbáltam a linktert is, az előző bejegyzést publikáltam, ennek hatásait figyelemmel kísérem, kíváncsi vagyok az ottani aktivitásra, bár az már a főlapon is látszik, hogy egy-egy linket (a gazdáján kívül) maximum 10-en ha 'eltesznek'. az szintén egy érdekes és persze ezerszer felvetett kérdés, hogy vajon mennyire kedvez a blognak, ha a linkteren is lehet kommentelni a bejegyzést, vajon mennyit nem profitál emiatt a blogger - bár a kommentelési hajlandóság is igen csekély a linkteren.

update: az igen kellemetlen, hogy annak ellenére, hogy ugyanaz az akkount kell a linkter és a blogter használatához, a linkter nem léptet be, amikor már valid sessionnel bírok a blogteren.

szintén csak azt tudnám mondani, amit az iwiw-vel kapcsolatban. nem teljesen úgy működnek itthon a dolgok, mint a tengerentúlon. ennek ellenére hajrá bloggerek, hajrá blogszolgáltatók!

az előbb ircen azt a viccet engedtem meg magamnak, hogy bemásoltam a legutolsó iwiw-es visszaigazolást, majd miután jól kinevettem magam a saját poénomon, tekintetem komorrá vált, szemöldököm összeráncoltam és rájöttem: ez nem is olyan vicces. ezt már a botoknak tudnia kellene, de mégsem tudják.

hol vannak a publikus magyar API-k?

úgy tűnik, sehol. pedig a web2.0 szerintem nem csak (legfőképpen nem!) a bétából, a tagfelhőből, az RSS-ből áll. vagyis, itthon úgy tűnik, mégis.

kell-e jobb reklám egy önmagát webkettesnek definiáló lapnak annál, mint hogy egy publikus API és sok-sok lelkes felhasználó segítségével számtalan különleges applikációt építve, azokat mixelve, remixelve mindig jelen legyen a hazai netoszférán? játszótér kellene, a hazai webkettes zászlóshajók remixei, mert hát a web2.0 többek között ettől az, ami.

jelenleg csak web2.0-imitációk szerepelnek a palettán, a tényleges újdonságok még váratnak magukra, noha talán az egyik legfontosabb összetevő hiányzik a mixtúrából. szeretném, ha a nagyobb szolgáltatók mindezt mérlegelnék, és a közeljövőben változás állna be ezügyben. naiv vagyok?

hát elkelt ez a lomha jószág is, életképes a külföldi üzleti modell! na azért annyira nem, mint ahogy azt sokan mások képzelik, de ez legyen az ő gondjuk. mert az szerintem elég satnya elképzelés, hogy ha valami angol nyelvterületeken (mondjuk úgy, hogy az egész világon) sikeres, eladható, akkor az itt is az lesz. hahó! Magyarország semmilyen szempontból nem összehasonlítható piac a világ többi részével. csak két apró példát említenék: a magyar nyelv használóinak száma, valamint az internet-penetráció mértéke sem áll azon a szinten, hogy megélne ugyanabból a valamiből rögtön három is. és ez nem is kimondottan az iwiw-re vonatkozik, hiszen a magyar ember okos ember lévén szeretne a legkevesebb munkával a lehető legtöbb pénzt keresni. így lehet nekünk kitudjahány blogszolgáltatónk, linkgyűjtőnk, ésatöbbi. szerintem a magyar whoiswho meccs már le van fújva. (ne legyen igazam)

de nem is ez az érdekes, hanem (talán pont országunk kicsinysége miatt) azt figyelgettem, miként szövi be hétköznapjainkat a szociális háló. sétálok az utcán és hallom, amint fiatalok (köztük egy ismerősöm) arról beszélgetnek, hogy az egyik név alapján ismeri a másikat, de mivel nem volt fényképe, nem tudta hova rakni. meg nézegetem a -tradicionálisan, ám egyre igénytelenebbül- kirakatokba helyezett tablókat, és sorra köszön vissza a hazai web2.0 legfiatalabb bázisa, az éppen most érettségizők tucatnyi, már az iwiwen unásig látott fotói. szinte minden osztályból legalább négy. (talán érdekes: leginkább nő) de volt olyan, akivel egy szolid borozgatás közben összefutva -némi éllel- megköszönte, hogy az ismerősöm lehet. meg, aki hirtelen nem tudta, hogy ki vagyok, de rájött: csakis én lehetek. meg azok az emberek, akiket a kezdetekkor -ne tagadd, te is ezt csináltad- lelkesen bejelöltem, noha azért annyira mégsem ismerem, de kezdeményezőként illik az utcán is előre köszönnöm :)

érdekesnek tartom, miként válik ily módon hétköznapjaink részévé a webkettő, a szociális miújság. néha eszembe jut, vajon mennyire néznének hülyének, ha egy potenciális ismerőshöz odarohannék az utcán, jól hátbabökném, mintegy ismerősnek jelölve ezzel a rituáléval. mert valljuk be, igencsak pótcselekvés szagú ez a kikicsoda?, hiszen egy olyan, offline mindig is létező cselekményt szimulál a weben, amire egyébként semmi szükségünk nem lenne, de interneten játszva ez is olyan érdekes.

update: így jár, aki jóideig nem olvassa angelday-t, az ő postjában, illetve a kommentek közt is találni olyan mókás mondatokat, mint pl.: "partyn: “szia, az iwiwen láttalak, bejelölhetlek?!”

talán már más is járt úgy, hogy egy fontosabb cd-je eltűnt, vagy egyik akármekkora vinyója bedobta a kulcsot. legyen szó akár egy gigányi buta módon nem backupolt számodra fontos adatról, ha bekövetkezik a legrosszabb, az a véggel egyenlő. már akinek.

történt ugyanis, hogy a nem kellő óvatossággal szállított számítógépem olyan jellegű sérüléseket szenvedett, melynek köszönhetően a benne megbújó 560 gigából sikerült a legfontosabbakat: a fotóimat elveszítenem. igen, lehet tapsolni, így jár, aki nem készít biztonsági másolatot legalább arról, amit fontosnak ítél. a saját fotóimon túl természetesen oda az éppen még pótolható több éves archívumom, de ez perpill annyira nem is fontos.

mi a helyzet olyankor, amikor pár napja lehetőséget kaptál egy kiállításra, de éppen az, ami miatt ebbe a kitüntetett helyzetbe kerültél, már nem létezik? fejed a falba. kötél, pisztoly, arzén? első gondolataim nekem is hasonlók körül forogtak, de már nem. már késő. ez itt kéremszépen a mi lett volna, ha? és a te több soron is idióta! korántsem édes, inkább keserűszirupos elegye.

igen, újra kell kezdenem. mindent. több odafigyelés, mérsékeltebb számítógép-addikció, és talán valamiféle backup.

te hogy backupolod a képeidet? naponta írsz többgigás dvd-ket, amiket nem árt havonta átlapozni, nem e rohad a közepe, majd ha úgy ítéled, nyomban újraírsz 20 lemezt? én ezidáig a hdd-re esküdtem, és ha nem verem véletlenül földhöz elégszer őket, akkor ez a post sem létezne. netán raid? milyen megoldások léteznek napi több giga új adat biztonságos tárolására? milyen módszereket érdemes alkalmazni?

mivel azt mondták, hogy meg lehet írni, hogy szerintem miért köcsögök, hát megteszem. már csak azért is, mert az átforgatott cím alapja valószínűleg az én egyik kommentem (itt jegyezném meg, hogy el van baszva a kommentek permlinkje, javítsátok srácok) lehet, plusz találva is érzem magam egy-két ponton, no de nem én vagyok a post főszereplője.

mindig is ámuldozva figyeltem, ahogy az owner lelkesem írogatja át a kommenteket (rendszerint igen fantáziátlanul, szinte minden esetben ürülékre fókuszálva), ha éppen az nem tetszett neki. az enyémeket is. a másokét is. ez rendben is van. dehogy van ez rendben! ez, kéremszépen szintén csak magyarországon fordulhat elő. nem hiszem, hogy van a világnak olyan sötét pontja, ahol ne elégedne meg a blogtulaj a komment törlésével, a nick/ip/akármibármi permbanolásával. igen, ez valóban diktatúrának tűnhet, bár elég gyerekes, néhol komikus diktatúrának.

komolyan nem értem, miért blogol az, aki annyira nem képes párbeszédre, hogy az össz reakciója a komment törlése, átírkálása. (utóbbit Dávid Ibolyához hasonlóan kőbe is vésték - ez szerintem az év vicce) miért nem vezet igazi naplót, papíron, elzárva mindenkitől? jaigen, mert a slepp seggnyalása az azért jól esik. csak rosszat ne mondjatok rám, lécci!

sajnos nem olvastam a sztahanov által idézett cikket, de annyiban egyet kell értsek Simó Györggyel, hogy bizony írnak hülyeségeket a blogokban. ebben is.

no de mi van akkor, ha egyik másik blogger a szétszívott agyával már nem tud különbséget tenni a saját úszómedencéje és a valóság között? meglát az utcán és félig kitöröl? meglököd a bárpultnál és átrajzol? ne már!

az internet, -ideértve azon blogokat is, amelyeket bárki látogathat- igenis demokratikus alapon működik, és ez remélhetőleg így lesz ezután is. szóval tessék nyugodtan kommentelni, maximum átírom.